Az ég bokrai alatt
a magány virágai között
csillagok fénye bujkál
zajong
titkokat rejteget a tenger
áttör a szavak dallamán
hangjaiban elrejtőzik a világ
a sejtelem sejtjeit
bőrödbe égeti
mint az érintés
a szó fura álmait
kézen fogva jár
a vágy és a fájdalom
az ég bokrai alatt ül az éj
szellő simogatja szárnyait
